A nem bejárható token (NFT) egy olyan fizikai vagy digitális eszköz ábrázolása lehet, amely csak az interneten létezik - programozható műalkotás. Tulajdonjogot biztosít egy mögöttes eszközhöz, például egy festményhez, és digitális eszközt képviselhet szoftverkód formájában is. Ezért szeretem az NFT-ket konceptualizálni technikai szempontból:
„Az NFT az intelligens szerződések mintázata, amely szabványos módon biztosítja annak ellenőrzését, hogy ki birtokolja az NFT-t, és szabványosított módja a nem gyúlékony digitális eszközök„ mozgatásának ”.”
Mielőtt megvitatnánk az NFT jogszerűségét, ellenőrizni kell, hogy mit jelentenek a nem bejárható tokenek digitálisan. A legáltalánosabb értelemben az NFT a nem bejárható eszköz digitális ábrázolása sorozatszám formájában. Vessen egy pillantást az alábbi képre.
A legjobb üzleti robotjaink
Ebben a cikkben számos jogi és bírósági kérdést próbálok megemlíteni azzal kapcsolatban, hogy a sorozatszám miként képviselhet eszközt a digitális adathordozókon, és mit tartalmaz a kód. Fontos szem előtt tartani, hogy a nem gyúlékony eszköz tulajdonságának bemutatása mellett az NFT jelzi azt is, hogy annak az eszköznek a tartalma hol volt a kezdetektől fogva.
Összefüggő:Hogyan használta fel az NFT piac a blockchain technológiát a robbanásszerű növekedés érdekében
NFT tulajdonosa
Az NFT birtoklása különbözik-e az azt összetevő mögöttes eszköz jogaitól?
A jelenlegi társadalmunkban hozzászoktunk ahhoz a papírhoz, amely jelzi vagy képviseli a tulajdonjogokat és néhány munkát. Mindannyian találkoztunk ilyen jellegű papírokkal a mindennapi életünkben: ingatlanokról szóló okirat, gépjármű tulajdonosi igazolás vagy ház bérleti szerződés. Már megértjük e legális papírok értékét. Ez jó módszer lehet az NFT-k vizsgálatára is, bár vannak némi különbségek a hozzájuk kapcsolódó jogok tekintetében.
Összefüggő:A hibrid intelligens szerződések felváltják a jogrendszert
Általános az a felfogás, hogy az NFT maga az eredeti eszköz. De vajon helyes-e ez a felfogás? Nem egy NFT lenne egy meghatározott eszköz birtoklásának nyugtája? Mint minden másra a jog világában, a helyes válasz is az: ez attól függ. Attól függ, hogy az NFT milyen mögöttes eszközt képvisel. Az NFT lehet eredeti eszköz, vagy olyan eszköz, amely csak a digitális virtuális világban létezik, például a CryptoKitties vagy a CryptoPunks. Ugyanakkor az NFT lehet a nyugta, amely megerősíti, hogy Önnek van egy meghatározott eszköze a való világban, mint például ingatlan vagy fizikai alkotás, amelyet a párizsi Louvre Múzeumban állítanak ki.
Ezt szem előtt tartva menjünk előre, és vitassuk meg az internet-korszak alkotói számára fennálló problémákat, amelyeket a regisztrált NFT-k megoldhatnak a blockchain technológián keresztül.
Hogyan segít a blockchain az NFT-k által képviselt tartalom készítőinek?
Az internet és a peer-to-peer (P2P) hálózatok megjelenése óta a tartalomkészítők és a szellemi tulajdon ipara keresik az eszköz elfordításának, a szerzői jogi védelemnek, valamint a szűkösségének és tulajdonjogának digitális birodalomban való bizonyításának módját. . Szükség volt egy olyan nyilvántartási rendszerre, amely megváltoztathatatlanságot és elsőbbséget biztosít, miközben bizonyítja a szűkösséget az interneten. De ez csak a kettős kiadási probléma után vált lehetővé, amelyet a blokklánc-technológia feltalálása megoldott.
Összefüggő:Az NFT-k, a DeFi és a Web 3.0 összefonódása
A blokkláncon keresztül regisztrált NFT megváltoztathatatlanná és egyedivé teszi az interneten forgalmazott tartalmat, lehetővé téve a művészek számára, hogy megvédjék alkotásaikat a digitális tartomány hamisításától és párhuzamosságaitól. Így a blockchain által bejegyzett NFT-k megoldják a digitális kalózkodás és a pénzügyi közvetítés magas költségeinek problémáit, többek között egy új típusú gazdaság megvalósítását teszik lehetővé. Olyan, amelyet nem a hagyományos bizalom érvényesítők irányítanak, hanem azok, akik értéket teremtenek és teremtenek.
Milyen jogok szükségesek ahhoz, hogy egy személy NFT-t hozzon létre vagy érméket szerezzen?
Ez nagyon naprakész kérdés. Idén tavasszal a DC Comics értesítést küldött a szuperhősök képregényeinek létrehozásában részt vevő művészek számára, amely megtiltotta a művészet karaktereikkel való kereskedelmét, ideértve az NFT-k digitális gyártását is. Valószínűleg az a hír, hogy az egykori DC képregényművész, José Delbo 1,85 millió dollárt keresett a népszerű kitalált hősnőt, a Wonder Woman-t ábrázoló NFT-k aukciójára, felkeltette a társaság figyelmét, ami ilyen reakcióhoz vezetett.
Az ebben a részben felvetett kérdés oka egyszerű: Nem minden művész és alkotó birtokolja műveinek szerzői jogait. Általában a művészeknek nem kell aggódniuk műveik tulajdonjoga vagy szerzői jogai miatt, mivel ők az alkotók. Kezdetben már birtokolnak mindent, amit tudunk a szellemi tulajdon és a jogok egészének világában. Az alkotógazdaság általános gyakorlata azonban az, hogy a műalkotásokhoz, a zenékhez stb. Fűződő jogokat több különböző részre osztják fel: Az egyik rész terjesztési, a másik rész a kiállítási jogokkal rendelkezik, egy másik pedig a a teljesítményjogok, és egy másiké a marketingjog.
Mi van, ha létrehozza a mű NFT-jét - mindenki számára kiosztott szerzői jogokkal - az ésszerű kérdés a következő lesz: Ezen jogtulajdonosok közül kinek lenne megfelelő jogi státusza? Megteheti-e ezt minden érintett fél egyoldalúan, a többi jogosult nélkül? Ennek megoldása bírósági és jogi szempontból is sok időt vesz igénybe. Eközben, mivel az NFT-k felbujtása nagyon új keletű, és számos különböző szektorban - például a zene, a játékok, a fizikai művészetipar és a nemrégiben létrehozott programozható művészet területén - még mindig fejlődik, ezeket a jogi kérdéseket még meg kell oldani.
Összefüggő:A hype-on túl: az NFT-k tényleges értékét még meg kell határozni
Kinek van joga az NFT-k érméjére? Mit is jelent ez pontosan? Míg a blokklánc-technológia és a decentralizált piacterek párhuzamosan fejlődnek, ezek a kérdések valószínűleg bírósági igények tárgyát képezik, és eseti alapon fognak eldőlni. Egyelőre lehetetlennek tűnik olyan egyetemes jogszabályok megalkotása, amelyek felölelik a folyamatos változásban lévő helyzeteket.
Az NFT térben továbbra is túl sok a zűrzavar, nemcsak arról, hogy az alkotók mely jogokat ruházzák fel, hanem arról is, hogy a vevők mit vásárolnak az NFT-kkel. A bírói elemzés még bonyolultabbá válik, különösen, ha az NFT tulajdonáról beszélünk, amely több szerzőt és szerzői jogukat is magában foglalja.
Egy másik megfontolandó szempont az, hogy a platformok hogyan adták ki a tartalomra vonatkozó feltételeket, és hogy a tartalomközvetítő vállalatok hogyan kezelik az NFT-ket. A tartalomalkotó és az NFT-vásárlók közötti közvetítő vállalatok többségének igazságügyi munkáját ésszerű gondossággal kell elvégeznie, amikor felépíti ezeket a platformokat.
Ez bonyolultabbá válik, ha egy meghatározott alkotásban társszerzőség van, különösen akkor, ha az ilyen alkotások szerzői jogainak tulajdonosai vállalatok. Lefordítják-e az NFT-ket az említett vállalatok tulajdonában lévő szellemi tulajdon portfóliók védelme érdekében, és ha igen, akkor hogyan?
Milyen jogokat ad az NFT vásárlása a vevőnek?
NFT vásárlásakor három felet kell figyelembe venni: az eredeti mű szerzőjét, az NFT készítőjét és a megvásárolt NFT vevőjét. Először is ki kell emelnem, hogy az NFT birtoklása nem azt jelenti, hogy megszerezzük az alapul szolgáló eszköz tulajdonságait, hanem csak az NFT tulajdonát szerezzük meg.
Mindazonáltal, mivel az NFT-k léteznek a határok nélküli digitális médiában és egyidejűleg több jogrendszerben, vagy ott is, ahol a jogszabályok gyakorlatilag nem léteznek, feltétlenül meg kell adniuk a feltételeket az NFT-ket felsoroló platformoknak. És a feltételekkel azt értem, hogy remélem, hogy intelligens szerződéseikben szerepelnek, hogy meghatározzák, mely jogokat kapják az NFT vásárlói az alkotóktól.
Itt érdekes tudni, hogy Ön nem szerzi meg az eszköz tulajdonjogát, és nem is szerzi meg a mű szellemi tulajdonjogait. Ebben az értelemben az érvelés nem különbözik egy fizikai műalkotás megszerzésétől a hagyományos piacon. Ha aukción hagyományos festményt vásárolnak, a vevő nem kapja meg az eszköz szellemi tulajdonjogait. A vevőnek joga van az új festményt a falára akasztani, a festmény szellemi tulajdonát azonban nem, kivéve, ha megrendelésre került. Ezért nem szabad arról a festményről plakátokat készíteni a falon. Senki sem tudja létrehozni és megváltoztatni.
Ezért olyan fontosak a felhasználási feltételek és azok, akiktől vásárol, és a szellemi tulajdonjogok átadásával kapcsolatos hallgatás azt jelenti, hogy ezeket nem lehet betartani. Fontos megjegyezni, hogy a legtöbb platform és piac ebben nem kifejezetten egyértelmű. Tehát a kétértelműség kétségeinek kiküszöbölése érdekében a vásárlók megvédik magukat az információk tisztázásával.
Összegezve: egy NFT megvásárlásával az ember csak a megvásárolt NFT jogait kapja meg, a tulajdonjogokat pedig azzal dicsekedhet, hogy valamilyen kapcsolatban áll az adott munkával. Ennek a műnek a felhasználására azonban nincs szellemi tulajdonjog - senkinek nincs joga lemásolni, terjeszteni vagy kivitelezni, kivéve, ha természetesen ilyen jogokat jelöltek ki. Így egy NFT jogi elemzése nagyon hasonlít a hagyományos szellemi tulajdonjogokkal, mintha egyáltalán nem lennének NFT-k.
Hogyan lehet meghatározni az NFT joghatóságát?
Hipotetikusan gondolva képzelje el, hogy Franciaországban a szerzői jog örök (vagyis örökké tart), a szerző halálával az Egyesült Államokban lejár, és Kanada a szerző halála után 50 évig védi a szerzői jogokat. Amikor az NFT-ket decentralizált blokklánc-hálózatokba regisztrálják, mi lesz a joghatósági megközelítés? Mely törvényeket alkalmazzák? Mely jogokat kell alkalmazni egy teljesen decentralizált platformra, amelyet az egész interneten terjesztenek?
A joghatóság azon alapul-e, ahol az eredeti művész lakik, vagy alkalmazható-e a joghatóság a platform és az NFT készítője között? Mindenesetre valószínűleg számos joghatósági kérdést fogunk látni, különösen akkor, ha valamivel foglalkozunk a fejlesztés korai szakaszában és folyamatban.
Zárszó
Még mindig a vadnyugaton vagyunk a feltörekvő technológiák szabályozásában, és a jelenlegi nehézségeket meg kell magyarázni, mi folyik az NFT piacának a jogi védelem útjain.
Hogyan lehet azonosítani a részek szándékát az új jogok kezelésekor, ha azok különböznek egymástól? Vajon az NFT-k új alapnak fognak-e tekinteni a már létező és szerződéses ügyekben? Vagy olyan dolognak fogják tekinteni őket, amelyet a korábbi megállapodások nem vettek figyelembe, ami több jövedelemre képes?
Tud valaki birtokba venni valamit, ami már létezik, hogy létrehozzon valamit, amelyet NFT-ként jelölnek meg? Vállalhatja valaki az NFT tulajdonjogát a szerzői joggal védett mű tulajdonosának beleegyezése nélkül?
Ennek a cikknek nem az volt a célja, hogy kimerítse a témát, hanem csak néhány megfontolást és ötletet terjeszt elő a nem bejárható tokenek jogi vonatkozásaival kapcsolatban. A jogi és jogi perspektívában szereplő NFT-k még fejlődnek, és a felmerülő jogi kérdések és bírósági viták megoldásának módjait még meg kell fontolni.
Az itt kifejtett nézetek, gondolatok és vélemények egyedül a szerző sajátjai, és nem feltétlenül tükrözik vagy képviselik a Cointelegraph nézeteit és véleményét.
